Kedves Tanítványaink! Kedves Érettségiző Diákjaink!Tisztelt Szülők!
A kollégium nevelőtestülete sikeres érettségi vizsgátok és az iskolátoktól, a kollégium közösségétől való búcsúzásotok alkalmával hálával és sok szeretettel osztja meg veletek búcsúztató „ünnepségünk” részleteit. Fogadjátok olyan szívvel és lélekkel, amilyennel készültünk és küldjük nektek ezen a virtuális felületen keresztül. A köszöntő szavak, képek, szép emlékek mellé mindenki számára elküldünk egy kis ajándékot, segíteni benneteket abban, hogy megőrizzétek egymást és bennünket, a közösségben töltött éveitek sok-sok élményét.
Végzőseink, akik búcsúznak most tőlünk:
Almer Zsófia, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium
Borsó Ádám, Págisz Szakgimnázium
Cseszneki Zita, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Detre Csongor, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Fábián Vivien, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Farkas Benedek, Bercsényi Miklós Szakgimnázium
Fekete Alex István, Págisz Szakgimnázium
Fekete Dóra, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Fundelius-Ábrahám Leo, Págisz Szakgimnázium
Gaál Réka, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Gáspár Judit Lilla, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium
Gerencsér Viktória, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Gutecz Réka, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Kása Fanni Laura, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium
Kató Martin, Págisz Szakgimnázium
Király Valentina Virág, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium
Kovács Bálint, Págisz Szakgimnázium
Kulacs Réka, Krúdy Gyula Gimnázium
Legler Csaba, Págisz Szakgimnázium
Marák Levente, Págisz Szakgimnázium
Máyer Tamara, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium
Mezei Gergő, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Molnár Dániel, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Németh Anna Júlia, Krúdy Gyula Gimnázium
Németh Kinga, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Pattantyús Ádám, Págisz Szakközépiskola
Pető Gergő, Págisz Szakgimnázium
Prémus Szabolcs, Krúdy Gyula Szakgimnázium
Sillinger Bence, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Skultéti Balázs, Págisz Szakgimnázium
Szabó Gréta, Krúdy Gyula Gimnázium
Szammer Barnabás, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Ulrich Anna, Apor Vilmos Római Katolikus Gimnázium
Világos Julián, Krúdy Gyula Szakgimnázium
34 tanulónk, 5 iskolát, 4 tagozatot, 30 települést, 6 megyét képviselt a kollégiumban.
Akik munkájukkal, lelkiségükkel és szeretetükkel igyekeztek a gondjaikra bízott végzős tanítványaink kísérői, nevelői és segítői lenni a 2014-2020. tanévekben.
Ábrahám Csaba, Bán Csabáné, Beckerné Fülöp Henrietta, Demeter-Szabó Judit, Győri Krisztina, Halmos Péter, Hegedüs Márta, Hodossy Ágnes, Kálmánczhelyi Jenő, Karácsony Dóra, Kis Annamária, Lakner Katalin, Lujan Egea Juan José, Németh Nándor, Palanikné Schmidt Kinga, Nagy Viktória, Szűcs István, Takács Anita ,Takács Mónika, Thoman Barbara
Végzős búcsúbeszéd
Kedves kollégista társaim, kedves nevelők, Csaba bácsi, Ferenc atya és még sokan mások, akik a kollégiumban eltöltött évek alatt mindig segítségünkre voltak, bátorítottak és támogattak minket. Önöktől és tőletek búcsúzunk most.
Nehéz most szavakba önteni mit is érzek, hiszen egy búcsúbeszédet írok, de nem tudom lesz-e alkalmam elmondani Önöknek, nektek, összefoglalni a kollégiumi évek alatt történt dolgokat. Amit biztosan tudok, hogy rengeteget köszönhetünk annak a helynek, mely 2. otthonunk volt éveken át.
Itt értünk meg igazán. Rémült általános iskolásból, ki még sosem lépett ki az otthon adta komfortzónából, tapasztalt emberekké váltunk, akik most a felnőtté válás küszöbén állunk és rémülten tekintünk az újabb kihívások felé. 2016 nyarán a gólyatáborban meg sem fordult a fejemben, hogy életemnek egy ennyire új és meghatározó szakaszába lépek.
Nagyon nehéz számomra úgy írni ezekről a dolgokról, hogy a jelenlegi helyzet miatt nem minden a tervek szerint alakult. Nekünk nem volt utolsó tanítási nap, nem volt utolsó közös vacsora a kollégiumban, utolsó este, utolsó reggeli készülődés. Nekünk csak egyik pillanatról a másikra vége lett. Nem tudtuk lezárni az itt töltött időt, és megköszönni nevelőinknek a rengeteg figyelmet és törődést, amit nekünk szenteltek. Nehéz olyan évek lezárásáról írni, melyeknek úgy érzem nem is volt vége igazán. Természetesen az itt kötött barátságokat, és a megszerzett emlékeket magunkkal visszük, mégsem lesz már soha ugyanaz az érzés.
Most az alattunk lévő évfolyamokhoz szólnék pár szót. Használjátok ki az időtöket, tanuljatok szorgalmasan, de emellett sose feledjétek el a szórakozást, kikapcsolódást. Higgyétek el, ha később visszaemlékeztek, a pozitív élmények fognak megmaradni bennetek. Amit egyszer itt megtanultatok, a későbbiekben is hasznosítani tudjátok, a megszerzett emlékeket és tudást senki nem veheti el tőletek.
Szeretnék köszönetet mondani nevelőinknek: Marika néninek, Kati néninek, Ági néninek, Kriszta néninek, Juci néninek, Nándi bácsinak, Jenő bácsinak, Peti bácsinak. Csaba bácsinak, Ferenc atyának és az összes ott dolgozónak. Köszönjük, hogy mindig számíthattunk Önökre, bármilyen problémánk volt nyugodtan fordulhattunk Önökhöz. Tudtuk mindig meghallgatnak, és a legjobbat szeretnék nekünk.
Búcsúztatómat Apor kollégistához híven egy idézettel zárnám: „Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe az az álom.”
Németh Kinga (Apor 12.évfolyam)
11. Évfolyam búcsúzó gondolatai
Kedves Ballagó Tizenkettedikesek!
"Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel?"
Túrmezei Erzsébet egyik versének részlete érzékletesen világítja meg a mostani helyzet nehézségét. Az élet újabb és újabb, sokszor úgy érezzük egyre nehezebb próbatétel elé állít minket. A gimnáziumi évek alatt sincs ez másképp, főleg kollégistaként. Kisgyerekként idekerülve nehéz megbarátkozni az önnálósulás gondolatával, az elvárásokkal és új emberek, szokások befogadásával. De a nehezebb pillanatokban, ott motoszkál a fejünkben az a kitűzött cél, amiért ezt elkezdtük. Ti most ehhez a célhoz érkeztetek el. Rengeteg kérdés és miért járhat most a fejetekben, melyre a válaszokat keresitek, és néhányszor biztosan oda lyukadtok ki hogy "nem megy tovább". Szerencsére nem voltatok és nem is vagytok segítség nélkül ebben. Az élet "vándorai" vagyunk és az utunk során mindig akad egy-egy bot, amely túlsegít minket a nehézségeken. A kollégium egész biztosan egy ilyen segítség volt nektek, ahol nevelőink alázatos, odaadó munkájukkal az adott probléma megoldásán túl a lelki erőtök és békességetek növelését is szem előtt tartották. Talán ennek is köszönhető, hogy nekünk kisebbeknek pedig, számtalanszor ti jelentettétek azt a megnyugtató támaszt, amelytől mi is felnézünk rátok.
Kis kilencedikesként, az iskolai beilleszkedésben is segítségünkre voltatok. Akkor még csak titeket ismertünk, ti jelentettétek nekünk azt a biztonságot, hogy tartozunk valahova, van hova fordulnunk a kérdéseinkkel. A rengeteg tanácsotok, hoszzú beszélgetések, reggeli buszozások, a sok nevetés, a legapróbb hétköznapi történések mind-mind szép emlékként marad meg bennünk, melyek jövőre hiányozni fognak. A kollégium falain kívül is sokszor voltatok segítségünkre, így ez alatt a pár év alatt talán bátran mondhatom , hogy a szobatársakból, csoporttársakból igazi barátokká váltunk. Reméljük, hogy mi is a ti példátokat tudjuk követni, és a kollégium hagyományait, szellemiségét meg tudjuk őrizni. Kívánjuk, hogy a jövőben a megszerzett tudásotokat, talentumaitokat a saját és mások javára tudjátok fordítani, és hogy a lelki értékeiteket meg tudjátok őrizni és tovább adni! Végül pedig engedjétek meg hogy a Példabeszédek könyvéből vett idézettel zárjam gondolataimat.
„Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.”
Jó utat! Vigyázzatok magatokra!
Török Teodóra (bencés diák)
Kedves Végzősök!
Most egy hosszabb fejezet lezárul az életetekben, hiszen amellett, hogy a gimnáziumból elballagtok, ebből a kollégiumból is kiköltöztök. Sajnos nem lehetünk együtt, hogy ezt méltón megünnepeljük, attól még a tizenegyedikesek nevében szeretnék elbúcsúzni Tőletek. Még hátra van a lényeg, az érettségi, és azután a kollégium is már csak múlt idő lesz. Számotokra már nem lesz több közös mise, esti szakkör, tanulószoba, rendkívüli kimenők és nem kaptok több B-t a szobátokra a mosatlanért. Nem jöttök le többet esti tesire, nem fogják rátok zárni az ajtót, ha nem készülődtök el fél nyolcig, nem lesz több éjszakába húzódó beszélgetés és már semmi sem lesz ugyanolyan, amikor kiköltöztök a koleszból. Ahogy otthagyjátok a szobát, minden, ami ott valaha történt, ott marad, lezárul és már csak szép emlék lesz. Mindegyikőtök számára jobban kinyílik a világ, már úgy igazán felnőttek lesztek, új kihívások jönnek, amik talán még az érettséginél is nehezebbek lesznek. Újra be kell illeszkedni egy új közösségbe, és jönnek majd az hajnalig tartó tanulások a ZH-kra (és persze a közös bulizások is). És ha majd újra összefuttok egymással, akkor (talán) boldogan emlékeztek vissza az együtt eltöltött kolis éveitekre és megkérdezitek a másiktól, hogy „emlékszel, amikor…” és nevetni fogjátok az egészet, ezt a „koli-varázst”, ami nemsokára már csak egy szép emlék lesz. És most mi jövünk, mi leszünk a legnagyobbak, mi lépünk a helyetekbe. Most mi fogunk mosolyogni a gólyákon, minekünk lesz cursillo, nekünk fogják mondogatni, hogy „húzz bele, mindjárt érettségi”, minekünk lesz ötig kilépőnk és jövőre mi fogunk ott állni az ünnepségen, nekünk fogják kivetíteni a kedvenc bibliai idézetünket. Sajnáljuk, hogy most mindez nem történhet úgy, ahogy eddig szokott.... A közösen eltöltött aporos évek, a barátságok sokkal erősebbek annál, hogy valódi ballagás híján is tudjátok: összetartoztok. S ez az összetartozás kísérjen benneteket tovább. Jó volt veletek együtt lenni! Mindannyiotoknak kitartást és sok sikert az érettségihez, kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön, hogy mindent véghez tudjatok vinni, és hogy meg tudjátok állni a helyeteket a világban. Hiányozni fogtok!
Útravalóul Ibsen idézetével búcsúznék Tőletek:
„Gyönyörű az, ha az ember célba lát
S eléri azt, tűzön-vízen át.”
Kovács Ráhel (aporos diák)
Ferenc atya áldása
Kedves Kollégista Ballagóink!
Életetek egy meghatározó, szép állomásához érkeztetek nem akármilyen körülmények között. Az érettségi bizonyos tanúsítvány, amely alapján életeteket és tanulmányaitokat folytathatjátok. Ehhez párosuljon egy bizonyos lelki, szellemi, személyiségbeli érettség, amely néha fontosabb számunkra, mint a kiállított okmány. Az, amit most világszerte, nem csupán hazánkban átélünk, sokat adhat a fentiekhez, ha nyitott, Istenre figyelő szívvel éljük meg a nem könnyű megpróbáltatásokat. Én személy szerint hálás vagyok, így utólag a gondviselő Istennek mindazokért a megpróbáltatásokat átélt látogatásaiért. Teher alatt növekszik a pálma. Ti, akik nem mind az Apor Iskolában értek, de annak kollégiumában töltöttetek hosszabb-rövidebb időt, bízom abban, hogy ez javatokat szolgálja a jövőben is. Olyan példakép és égi pártfogó oltalma alatt voltatok, akinek igaz önzetlenségét, Istenbe vetett bizalmát és embertestvéreinek önmaga életének feláldozását, remélhetőleg valamennyien magatokévá tettétek. Ezek a jellemvonásoknak a kiformálása bennetek nem egy könnyű feladat. Ahogy ti fogalmaztok manapság, ez egy szép és nemes kihívás. Tisztán örülni csak annak tudunk maradandóan, amiért mi is keményen megdolgoztunk. Ne féljetek ettől az igazán értékeket teremtő formálódástól. Ne ússzatok az árral, amely minden hordalékot, elpusztított és elpusztuló dolgokat visz magával. Legyen meg bennetek az elbizakodottság nélküli igaz önbecsülés és alázat.
Engem nagyon megragadott mostanában az Ars-i plébános Viennai Szent János egy rövid mondata: „Ó lelkem mily nagy vagy te hiszen csak a végtelen szeretet az Isten tud téged kitölteni.” Azt kérem számotokra, hogy valóban törekedjetek a legnagyobb és legtisztább szeretetre, amely soha meg nem szűnik az apostol tanítása szerint. Hiszen minden más elmúlik csak a szeretet maradandó és tud maradandót adni és alkotni. Ne legyetek kishitűek, de legyen minden szerény adottságotok közepette bennetek az igyekvés, hogy ti Isten és mások számára fontosak vagytok. Tudjatok ezért tenni és imádkozni, ne csupán ábrándokat kergetni. Legyetek bátrak és tüzes lelkűek, akkor, amikor a szentért, szépért, igazért, tisztáért küzdeni és áldozatot hozni van lehetőségetek és küldetésetek. Járjon közbe az égben értetek Boldog Apor Vilmos püspök vértanú. Én meg szerény imáimmal igyekszem támogatni benneteket, hogy Jézushoz és a Szűzanyához hűségesek maradjatok mindig, hitetek megvallásával, szép életetek példájával pedig segítsetek másokat is ezen az úton.
Isten áldását, Boldog Apor Vilmos püspök közbenjárását kérve életetekre továbbra is veletek maradok lélekben az atyai házba mindig visszavárva:
2020 Pünkösd havában
Ferenc atya
Fohászok a végzősökért
Tedd láthatóvá Egyházadat minden ember előtt, mint a hegyen épült várost!
Adj nekünk bátor hitvallókat, akik a mindennapokban tanulságot tesznek hitükről.
Segíts Urunk, hogy a nehéz órákban se hagyjon el bennünket a remény!
Segítsd ballagóinkat, hogy tudásuk legjavát nyújtva, sikeres érettségit tehessenek!
Hogy ballagó fiataljaink, ne csak tárgyi tudásban, hanem emberségükben, jó lelkületükben is folyton gyarapodjanak!
Őrizd Urunk családjainkat, hogy ott a béke és ne a széthúzás uralkodjék!
Segítsd Urunk hazánk ifjúságát, hogy munkájával élhető jövőt építsen!
Kérünk téged, hallgass meg minket!
Igazgató úr gondolatai
„Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét és összeroppan a súlya alatt: senkin nem segíthet.”
Albert Camus
Kedves Búcsúzó Kollégistáink!
Nagyon különleges helyzet a mostani, amikor úgy veszünk búcsút Tőletek, hogy személyesen alig találkoztunk. Számotokra az utolsó hetek lettek azok, melyek talán a legkevesebb emléket hozták a kollégiumról, hiszen otthon töltöttétek az érettségire készülés heteit. Olyan időszakot zártok le, amelyben remélhetőleg jól éreztétek magatokat, emlékekkel, barátokkal lettetek gazdagabbak a nálunk töltött évek alatt. Mindenki életében vannak nagyon várt és nagyon váratlan események, azonban mindegyikben meg kell találni a jót, azt, amivel legjobban lehet tovább haladni.
Minden búcsú egy következő esemény kezdete is egyben, akik pedig körül vesznek benneteket, társak, barátok, rokonok, tanárok mind abban segítenek, hogy megtaláljátok mindazt, amivel többek, jobbak, boldogabbak és sikeresebbek lesztek.
Bár most elhagytok minket, visszavárunk, bármikor is járjatok erre. Bárhova kerültök, egy részetek most már mindig ide tartozik, mindig ide fog kötni benneteket, hiszen itt kaptatok olyan alap köveket, amelyekre a továbbiakat egymás után felrakhatjátok, építkezhettek rájuk. Reméljük szép emlékekkel indultok, sok sikert kívánunk a további tanulmányokhoz és a nagybetűs ÉLEThez!
Váradi József intézményvezető
Kollégium vezető gondolatai
„Az életnek nagyon jó ízt ad, ha fel tudod fedezni a létezés megannyi ajándékát, Isten sokrétű csodáit magad körül, a természetben, másokban és önmagadban is. Aztán meríts a hit vizéből! A legerősebb boldogságforrás a boldogság maga: Isten.” /Koronkai Zoltán SJ/
Kedves Végzőseink!
2014 óta három, négy vagy hat évig minden évben egy levéllel vártunk vissza benneteket. 2019-ben is olyan szeretettel írtuk és küldtük, mint minden évben, de felétek, végzősök felé minden üzenete különösen értékes útravaló volt, mert akkor még nem is sejtettük, hogy ez a tanév különleges lesz, nemcsak számotokra, hanem valamennyiünk, az ország, Európa és a világ számára is. Történelmi időbe vezetett bennünket az élet, melynek részei, részesei lettünk függetlenül hova tartozásunktól, életkorunktól, akaratunktól. Egyikünk sem élt át hasonlóan bonyolult, nehéz, de ugyanakkor tanulságos és reménnyel teli időszakot. Napról-napra terveztük az életünket, kerestük a jó és igaz utat a holnaphoz, a jövőnkhöz. Most, amikor tanulmányaitok lezárulnak számotokra a középiskolában, a kollégiumnak – mint közösségi otthonotoknak – búcsút intetek. Ideje van egy pillanatra, egy gondolatra, egy tekintetre megállni, mérlegre tenni az elmúlt tanulmányi és közösségi éveket. Mit adott hozzá életünkhöz, mit tettünk hozzá közösségünk életéhez, hogyan váltunk felnőtté az iskolai-kollégiumi évek során? Miként tanultuk meg az együttműködés, a közös gondolkodás, a magamra és másokra figyelés, a segítés és a segítség elfogadásának útjait, alkalmait? Tudtunk-e időnkkel jól gazdálkodni? Volt-e alkalmunk örülni egymásnak, sikereinknek, céljaink megvalósulásának, egy-egy próbatétel vagy konfliktus megoldásának és feloldásának vagy egy komikus élethelyzetnek, ami a szobatársakkal vagy a barátokkal adódott? Megtaláltuk-e a közös hangot, a közös nyelvet, a közös nevezőt ahhoz, hogy előre tekinthessünk, bizakodhassunk, bátorítsunk vagy megszelídítsünk másokat? Elegendő volt-e önuralmunk a különböző nehéz helyzetekben, amikor sikertelenségünk vagy érzelmi konfliktusunk miatt elvesztettük szívünk és lelkünk békéjét, önmagunk türelmét? Miből merítettünk erőt a biztató folytatáshoz, a tanulmányi vagy érzelmi mélypontokból a kilábaláshoz? Kiből és kitől merítettük a lelkünk megerősítésének gyakorlatait? Hol volt a Jóisten a hétköznapi életünkben? Hogyan gazdagított bennünket az ünnepeinkben? Mivel erősített meg szép hagyományaink és lelki eseményeink által? Hogyan éltük meg a nevelőinkkel való napi találkozásainkat, közös feladatainkat, erőfeszítéseinket vagy közösségi élményeinket?
A kollégiumi búcsúztató napját ebben az esztendőben is ünnepnapnak szántuk, terveztük. A ti ünnepeteknek és a mi ünnepünknek. Elköszönni tőletek, hálát adni értetek és veletek. Visszaidézni elmúlt éveitek boldog és felemelő vagy ünnepi és vidám pillanatait. Végig ballagni veletek a kollégium ismerős, de hamarosan titeket elengedő falai, folyosói, szobái között, ahol fiatalabb társaitok állnak sorfalat mosolygó, biztató tekintettel. Ünnepi díszbe öltöztetni az Alma Mater környezetét: virágos ajtókkal, ablakokkal, díszteremmel. Intézményünk zászlaját, ami névadónk Boldog Apor Vilmos vértanú püspökünk és égi pártfogónk áldását közvetíti, amelyről oly sokak nevét megőrző ballagási szalagok integetnek - amelyen a tiétek is elfoglalja méltó helyét - ezt a zászlót átadni az utódoknak, rájuk bízni a jövőt, a közösség lelkét, a jó példa, az összefogás lelkét. Meghallgatni a búcsúztató és búcsúzó szavakat, amelyek üzenetként íródnak a kollégium és minden diákja, tanára láthatatlan emlékkönyvébe. Szívhez szóló énekekkel, verssel, imádsággal köszönteni benneteket, megerősítve szívetek és lelketek készülődését és emlékeitek, emléketek maradását. Nyitott lélekkel fogadni Ferenc atya áldását és útravaló szeretetfohászát. Megosztani ünneplő közösségünkkel azokat a nemes gondolatokat, amelyeket itt hagytok nekünk tanúságul. Átadni jelképes ajándékainkat a virág és a batyu mellé, amit kezetekben tartotok, dicséreteinket példamutatásotokért és eredményeitekért, a mindennapi helytállásotokért. Jókívánságainkat tolmácsolni, amely nem csak az érettségi vizsgákra, hanem az egész életre szól. Hálát adva értetek a himnusz hangjaival is, hagyományaink szerint a mai napon este elköltenénk közös vacsoránkat még egyszer együtt, egy közösségben. Este pedig meghallgatni szerenádotokat, amit diáktársaitoknak, nevelőiteknek adtok búcsúzóul. A fentiek miatt és azok helyett is, ajándékozunk meg benneteket ezekkel a gondolatokkal és fogadjátok majd szeretettel azt a kiadványt - közös gondolataink gyümölcsé t- melyet elküldünk nektek.
Bár ünnepet szerveztünk búcsúztatásotok köré, de az élet másik forgatókönyvet írt, a Bölcsesség és Jótanács Lelke azt sugallta, hogy szerényebb, de biztonságos körülmények között köszönjünk el tőletek. Hálát adunk a Gondviselés sok-sok ajándékának, hogy időnket, tudásunkat, szeretetünket és hitünket megoszthattuk veletek. Bízva érettségi vizsgáitok eredményes lezárásában kívánjuk, hogy jövőtöket mindig az Isten és ember tiszteletének és szeretetének útjain járva bátran tervezzétek és szervezzétek. Ma és holnap is számíthattok ránk és támogatásunkra, imáinkra. Ajtónk a következő években is szélesre tárva nyitva áll előttetek, amikor hazajöttök beszámolni, mesélni, tanácsot adni, örömötöket megosztani, vagy egyszerűen csak egy jót beszélgetni. Adjon a Jóisten mindehhez és a következő évek feladataihoz, hivatásotokhoz és személyes életetekhez számotokra elegendő erőt, hitet és egészséget! Isten veletek!
„Boldogasszony Anyánk! Légy velünk, hogy Jézusra figyelő, egymást szerető emberek közösségévé lehessünk! Ne aggodalmaskodjunk, hanem menjünk előre a mindennapok keresztútján, és tegyük meg a szeretet ezernyi apró gesztusát.” /Zarándok ima Máriagyűdről/
Szeretettel: Ábrahám Csaba intézményegység vezető
A fenti főcímre kattintva megtekinthető a ballagók tablóképeiből készült összeállítás illetve emlék képek a kollégiumban töltött évek sokszínű és kedves, egyéni és közösségi, megható, ünnepi és vidám mindennapi történéseiből.
Régi magyar áldás
Ezzel a szép áldással búcsúzunk tőletek és visszavárunk benneteket sok szeretettel:
A kollégium nevelőtestülete és munkatársai