Ó, boldog lelkek, akik már félelem nélkül
élvezitek a boldogságot,
és állandóan el vagytok merülve
az én Istenem dicséretében!
…
Ó, boldog lelkek, akik olyan gyönyörűséges
és maradandó örökséget tudtatok szerezni,
magyarázzátok meg nekünk,
hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kincset,
és segítsetek rajtunk, hiszen oly közel vagytok a forráshoz,
s merítsetek vizet számunkra,
akik eltikkadunk idelent a szomjúságtól.
(Avilai Szent Teréz imájából)
Mindenszentek ünnepe: a megdicsőült Egyház ünnepe. Mindenszentek ünnepén mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg.
Kollégiumi csoportjainkban az őszi szünetet megelőző napon imádságos elmélkedést és emlékezést tartottunk a közelgő ünnepre készülve, szeretteinkért, elhunyt diákjainkért és kollégáinkért imádkozva:
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
(Sík Sándor: Te Deum)
A szentek, különbözőségük ellenére, megegyeznek abban, hogy mindnyájan feltétel nélkül szerették Krisztust. Önmagukat maradéktalanul átadták Istennek és az embereknek. Mindnyájan magukon viselik Jézus „pecsétjét”, vagyis szeretetének jegyét, amelyről a kereszten tett tanúságot. Mindenszentek ünnepe az első keresztény évezredben alakult ki, mint a vértanúkra való közös emlékezés. A szentek arra törekedtek, hogy kövessék Jézus útját, annak ellenére, hogy tudatában voltak emberi korlátaiknak. Földi létük során lélekben szegények, alázatosak, tiszta szívűek voltak, éhezték és szomjazták az igazságosságot, irgalmasságot és bűnbánatot gyakoroltak, üldöztetésben volt részük, a békén munkálkodtak. Isten részesítette őket saját boldogságában, amelyet már ezen a földön megízleltek, a túlvilágon pedig a maga teljességében élveznek.
Helyezzük kezünket Mária, Mindenszentek Királynője kezébe, hogy vezessen bennünket a mennyei haza felé, a „minden nemzetből, népből és nyelvből” származó boldog lelkek társaságában. (XVI. Benedek pápa gondolataiból)
Imáinkba foglaljuk bele már most kedves halottainkat, akikről Mindenszentek napján is megemlékezünk:
Virágok közt
Alszik a csönd.
Puha hantok,
Itt pihennek,
Akik bennünket Szerettek.
Legyen nekik Csendes hála
A mi életünk Aratása.
Ábrahám Csaba, a kollégium nevelőtestülete nevében