Részlet Halmos Péter kollégiumunk igazgatójának karácsonyi beszédéből!
"Kedves Diákjaink!
Ti, akik 13 és 20 év között vagytok, az életetek legintenzívebb korszakát élitek. Ebben a korban a legnehezebb a „másik valóságát” látni, mert minden erőtökkel a sajátotokat építitek. Keresitek a válaszokat a kérdéseitekre, vívjátok a belső harcaitokat a kollégium falai között. Ebben a keresésben sokszor érezhetitek magatokat egyedül, még a tömegben is. A digitális világ zajában, a közösségi média filterei mögött paradox módon soha nem voltunk még ennyire távol egymástól.
De a kereszténység – és ez a kollégium is – arra hív titeket, hogy ne féljetek a valóságtól. Izajás próféta így jövendölt: „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát.” (Iz 9,1). Ez a sötétség nem feltétlenül a gonoszságé. Néha csak a bizonytalanságé, a megfelelési kényszeré vagy a jövőtől való félelemé. A karácsony üzenete nem az, hogy a sötétség megszűnik, hanem az, hogy a sötétségben gyullad meg a fény. Isten nem egy steril palotába érkezett, hanem a perifériára, egy jászolba, a nyers „valóságba”.
Hogy mit jelent ez nektek itt, a kollégiumban? Azt jelenti, hogy a hit nem egy elvont elmélet, hanem a melletted lévő ember sorsa. Dsida Jenő Tekintet nélkül című versében van egy megrendítő kép:
„Megállni minden keresztútnál, nem azért, hogy utat válasszunk, hanem, hogy kezet fogjunk azokkal, akik a másik útról jöttek.”
Egy katolikus kollégiumban a kezedet nyújtani a másiknak nem egy udvariassági gesztus, hanem hitvallás. Krisztus a másik ember arcán keresztül szól hozzánk. Amikor egy felsőbb éves segít a legfiatalabbaknak eligazodni a honvágy nehéz estéin, vagy amikor képesek vagytok egy konfliktus után nem a bosszút, hanem a megbocsátást választani, akkor valójában Betlehemet építetek a szobák falai közé.
Babits Mihály Zsoltár férfihangra című versében így fohászkodik:
„Hogy ne csak nézzek, de lássak is, hogy ne csak halljak, de értsek is.”
Ez a karácsonyi kívánságom számotokra. Ne csak nézzétek a szobatársatokat, hanem lássátok meg benne a küzdelmet. Ne csak halljátok a nevelők szavait, hanem értsétek meg a szándékot. Sokszor könnyebb a képernyőbe menekülni, mint a másik szemébe nézni. De az Ige nem „adatfolyamként” lett testté, hanem hús-vér valóságként. Isten arcot adott a szeretetnek, hogy mi is merjünk arcot adni a sajátunknak."
Az ünnepi beszéd után következett diákjaink és tanáraink közös Betlehemes előadása, a kollégium zenekarának körzeműködésével.
Ezt követően Ézsöl Krisztián atya, kollégiumunk lelkipásztora adta áldását közösségünkre.
Kollégiumunk 'A' lánycsoportjának tagjai karácsonyi dalokkal tették igazán hangulatossá az estét, végül a tanári kar hagyományos énekes produkciója zárta karácsonyi ünnepségünket.
Az eseményről készült képek a galériában megtekinthetőek.