Archívum

 

Közeledésre, megszentelt pillanatokra hív meg bennünket a születendő kis Jézus. Ahhoz a betlehemi hajlékhoz, ami egyszerre hirdeti az Isten dicsőségét és az isteni szándék és jelenlét békességét. Adventen keresztül közeledünk karácsony éjszakájához, valahonnan a hétköznapok egyhangúnak tűnő messzeségéből az Isten földre szállásának helyéhez és idejéhez. Minden esztendőben megtehetjük ezt az utat lélekben és jó cselekedeteinken, szolgálatainkon, hivatásunkon keresztül fizikailag is átérezve az út és a megérkezés örömét. Megtehetjük-e, hogy ezt a felemelő élményt csak magunknak tartogatjuk? Kell, hogy megosszuk másokkal is! Szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel és azokkal, akik látókörükben egyedül, magányosan élnek, ünnepelnek. Legyünk nekik is az érkező jó pásztorok, akik az angyaloktól hallott örömhírrel a szívükben indulnak el Betlehem felé. Vigyük magunkkal el az emberségünket, szívünk szeretetét és tiszteletét Isten és ember iránt. Gyógyítsunk be régen ejtett sebeket, pótoljuk elmulasztott segítségünket, kérjünk bocsánatot bántásainkért vagy figyelmetlenségünkért és szánjunk időnkből mindazoknak, akiknek lehet, hogy a legszebb karácsonyi ajándék mi magunk legyünk.

 

 

 

 

A kollégium tanulóinak felemelően szép pásztorjátéka, hangszeres énekes kísérettel, a gitár szakkörösök karácsonyi dala mellett Ferenc atya ünnepi beszéde, a nevelők közös énekes köszöntője és a kollégium vezetőjének fent idézett gondolatai segítettek bennünket karácsony szent titkának megértésében és átélésében.

 

Köszönettel tartozunk a műsorban szereplő valamennyi diákunknak, Demeter-Szabó Judit tanárnőnek, Halmos Péter tanár úrnak, minden nevelő és segítő kollégának áldozatos munkájáért mellyel közös ünneplésünket meghitté és széppé tették.