"Ha magam voltam versekkel egymagamban,
vagy ha valaki átélten elmondta,
hirtelen rőzselánggal felsisteregve kiemeltek depresszióimból, védelmezőn kedvesek és hősök voltak,
puha falsarkokat emeltek körém az elviselhetetlen tolongásban; vonaton, télen,
mikor a jégvirágos ablak elzárja a távoli, messze vidéket;
voltak hitetők, hogy nem vagyok egyedül, tartozom valakihez,
valakikhez, tartozom valakiknek valamivel, kitaszítottak magányomból,
egy nagyobb közösségbe lökdöstek, minden emberek közé,
kilöktek a világba,
és az agórán erős voltam és bátor és győztes,
mint ritka álmokban;voltak kegyesek,
megbocsátók, alázatosak és szerények, voltak titkosan gyógyítók,
ápoltak, ha beteg voltam, felemeltek,
ha elestem, és néha, néha, mikor rajtam volt a Fény,
repülni is tudtam általuk." Latinovits Zoltán
|